Célegyenesben

Gyakorlatilag már használható kandallónk van, de ezzel ugye nem elégszünk meg! Nem csak jónak, szépnek is kell lennie. Ja, és még nincs is kész teljesen, hátra van még a betonkoszorúra épített rész befejezése. Ezt ismét lehet Ytong-ból készíteni, ami haladóssá teszi a dolgot. A pontosan méretre szabott téglákat - vízszintesen és függőlegesen is - vízszintezővel  gyakran kell ellenőrizni! Fontos, hogy a szellőzőrácsokat megfelelően illeszd be, ezt később javítani már nagyon nagy munka lenne! Egyik ismerősünknél  egy kis kuckó is került erre a részre, aminek ajtaja is van. Hogy mire jó? Például remekül felmelegszik itt a töltöttkáposzta,  de  a hurka-kolbászt is melegen lehet tartani benne a vendégek érkezéséig!  Állítólag meg is fő itt az étel. Jó lett volna hamarabb hallani erről az ötletről, szívesen használtam volna én is melegen-tartásra! 

Kész az építmény, jöhet a díszítés!

Ha ez is megvan, jöhet a díszítés. Ez már szinte gyerekjáték az eddig munkálatokhoz képest, de egyáltalán nem elhanyagolható része a kandallónak, mert ezt fogod nézni hosszú éveken át! Mi a dísztéglával kirakott kandallót preferáltuk, így beszereztünk néhány nm-nyi vágott téglát. Ezeket szintén flexibilis ragasztóval rögzítettük a falhoz. Először a kandallóbetét nyílása körüli részt és a szellőzőrácsok környékét készítettük el, valamint 1-2  "hulló vakolat" mintát.

Aprólékos munkával esztétikus látvány!

Utána következett a teljes hőtároló rész díszburkolása, a téglasorok kifugázása, valamint a felső rész alapozása. Ide nemesvakolatot terveztünk, ez alá viszont alapozni kellett. 

Ég a tűz, ég a tűz!

Gyorsan megbizonyosodhattunk a téglás változat előnyéről, mivel ezek a téglácskák nagyon jól átveszik a hőt a belső, tömör kisméretű tégláktól, és őrzik is hosszú ideig! A betonkoszorúra és az ülőkékre közben elkészült a fa borítás, melyeket cseresznye színű páccal tettünk barátságosabbá. Erre a felső párkányra gyakran kerülnek évszaknak megfelelő díszek, (itt éppen dísztök és madárijesztő, de jól mutat rajta a karácsonyi girland és a mikulászokni is!) vagy egyszerűen csak fényképek családtagjainkról.

A Mester (fia) ellenőrzi, megfelelő hőmérsékletű-e a tégla...

A felső rész fehér gördülő-szemcsés nemesvakolat borítást kapott. Az egész építmény hatalmas, nem akartuk sötétebb színnel "lenyomni"! Mivel elég kis területről volt szó, így egy festő ismerőstől vásároltunk, nem üzletben, ahol nem szívesen foglalkoztak volna néhány négyzetméterre való anyaggal. Ennek elkészítéséhez elég egy vakolókanál és szépen körkörös mozdulattal felhordható. Ha az évek során koszolódik, akkor egyszerűen átfesthető, akár más színre is!

Elérkeztünk a tűztér előtti rész burkolásához. Itt szintén előre le kell mérni, ki kell szabni a tűzálló burkolatot, majd pontosan illeszteni és a parkettától burkolatváltó sínnel elválasztani.

Járólappal kirakott rész, nehogy a kipattanó szikra kárt okozzon!

A legutolsó mozzanat a tégla díszítés átkenése lenolajjal, ami már akár női munka is lehet, hogy mégis csak miénk legyen az utolsó "szó" :). Ezután pedig együtt élvezheti a család a ropogó tűz látványát és kellemes melegét!

És ha már van finom meleget adó kandallónk, üljünk le mellé egy kényelmes fotelbe és kötögessünk, horgoljunk, hímezzünk, subázzunk. Én ez utóbbit teszem már egy ideje, mert sajnos lassan halad a falvédő. Legközelebb megmutatom mi készül!

Neked van szabadidős tevékenységed? Oszd meg velünk! Írd le, küldj képet!