2011. november 19., szombat

Forraljunk bort!

Huhh, de nem szeretem ezt a "se nem ősz-se nem tél" időt! Hideg van és szürkeség, a fák már többnyire kopaszak, a virágok elszáradtak, reggelente már deres a fű, sorolhatnám.  A napok már nagyon rövidek, túl korán sötétedik, és ez a hideg!!! Mert én bizony nagyon fázom! Pedig lobog a tűz a kandallóban, kellemes bent a hőmérséklet, én én mégis fázom. Már egy hete... Talán csak a nem túl rózsás hangulatom miatt nem birok fölmelegedni. Tenni kell valamit, mielőtt teljes letargiába esem!
Ha Te is így vagy ezzel, akkor gyere, igyunk meg együtt egy pohár forralt bort! Hoztam néhány képet és receptet, amitől kedvünk kerekedhet elkészíteni ezt az egyszerű, de annál nagyszerűbb finomságot. Aztán mindenki saját belátása szerint fogyaszthatja el: akár egymagában, akár családi-baráti körben, vagy csak a párjával kettesben.
Mivel a forralt bor elég szabadon megfogalmazható dolog, saját ízlésünk szerint változtathatjuk a recepteket is. Egy dolog biztos bennük: hogy mindegyik meleg, és mindegyikben van bor. Hogy azon kívül mi lehet még benne? Fűszerek sokasága, cukor, gyümölcsök, sőt azok leve. Lehet továbbá vízzel vagy teával hígítani, de ha szeretnéd, akkor egyéb szeszekkel is fokozhatod a hatását. A forralt borok készítésénél az első és legfontosabb szempont, hogy kifogástalan minőségű, mellékíztől mentes bor legyen az alap. A bor fajtájának kiválasztásának csak az ízlésünk szab határt, erre iránymutató szabály nincs.


Klasszikus forralt bor
Hozzávalók: 1 l vörös vagy fehérbor, 8 dkg cukor, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, két szegfűbors, fél citrom Elkészítés: A bort és a többi hozzávalót üvegedénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük (ne forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk. 


A pikáns és gyógyító forralt bor 
Nátha ellen nagyon jó a következő recept, melyet a magyar népi konyha hagyományozott az utókorra. Zsebkendőt is tartsunk magunknál! Hozzávalók: 1 l vörösbor, 8 dkg cukornak megfelelő méz, 1 rúd fahéj, 5 szegfűszeg, 1 teáskanál erős Pista (vagy egy félbevágott cseresznyepaprika, vagy chili) 
Elkészítés: A bort és a többi hozzávalót üvegedénybe öntjük, majd forráspontig hevítjük (ne forraljuk, mert az árt a bor aromájának), majd majd belekarikázzuk a citromot és csészékbe öntve forrón tálaljuk. 


Gyümölcsös forralt bor 
Hozzávalók: Fél üveg vörösbor, fél liter szőlőlé, 3 szegfűszeg, 1 rúd fahéj, cukor, vagy méz, 1-2 narancs héja, esetleg a leve is 
Elkészítés: A bort a szőlőlével felforraljuk, belerakjuk a fűszereket és a narancshéj felét. Kicsit állni hagyjuk, majd édesítjük. Aki szereti tehet bele a narancs levéből is. Almakarikákkal forrón kínáljuk. 


Aszalt gyümölcsös forralt bor
Hozzávalók: 1 l vörösbor, 1 narancs, 3 szegfűszeg, 2 darabka fahéj, 1 kiskanál reszelt gyömbér, 5 dkg mazsola, 5 dkg vegyes aszalt gyümölcs (alma, szilva, meggy), 15 dkg kockacukor, 1 kis pohárka rum Elkészítés: A narancsot meghámozzuk (a fehér belsejét kikaparjuk!), kis darabka héjat félreteszünk, majd a gyümölcshúst vékony karikákra vágjuk. A fűszereket és a félretett narancshéjat sűrű vászondarabkába kötjük, és benedvesítjük. A mazsolát és az aszalt gyümölcsöket megmossuk. A bort zománcozott vagy rozsdamentes lábasba öntjük, hozzáadjuk a kockacukrot és a fűszereket. Lassú tűzön felforraljuk, míg a tetején fehér hab keletkezik (a habot kanállal leszedjük). Hozzáöntjük a rumot, beletesszük az aszalt gyümölcsöt, a mazsolát, jól összekeverjük és meleg helyen állni hagyjuk, hogy az ízek jól összeérjenek (kb. 20 perc). Eltávolítjuk a fűszeres csomagocskát, a poharak aljára egy-egy szelet narancsot teszünk, és ráöntjük az aszalt gyümölcsös forró italt. 


Az igazán alkoholos forralt bor 
Hozzávalók: 1 narancs, 1 citrom, 1,5 l vörös bor, 10 db szegfűszeg, 2 rúd fahéj, 1 rúd vanília, 8 db kardamom mag, 30 dkg cukor, 2,5 dl rum 
Elkészítés: A narancsot és a citromot megmossuk és vékony szeletekre vágjuk. Nagy lábasba öntjük a bort, beletesszük a fűszereket, a citromot, a narancsot, a cukrot és forráspontig hevítjük. A felforralt borhoz öntjük a rumot, majd flambírozzuk (azaz meggyújtjuk). Amikor a láng elaludt, azonnal szervírozzuk (a fűszereket és a gyümölcsöt nem tesszük a poharakba). 

Te melyiket választanád? Próbáld ki, várom a véleményed!

2011. november 8., kedd

Őszi ajtódísz

Végre elkészült a saját kis ajtódíszünk! Nem mintha nehéz munka lett volna, csak mindig közbe jött valami. Ugye ismerős a helyzet? Mondhatni az utolsó pillanatban lett kész, mert a levelek már kezdtek megszáradni. Ha pedig megszáradnak, akkor egyszerűen szétmorzsolódnak, mielőtt bármit is kezdhetnék velük. Íme:


Ő a mi kis "vigyori" vendégfogadónk. Tudom, nem nagy valami, elég egyszerűcske, de a miénk! :) És most elmesélem, hogyan készült!

Először is, mint már említettem a gyerkőceimmel gyűjtöttünk sok-sok, szebbnél szebb levelet a múlt heti őszi sétánkon. Ezután kerítettem egy drótot, kör alakúra hajlítottam és elkezdtem rá felfűzni őket szép sorban. Ügyeltem, hogy mindegyik színével felfelé legyen, a szára pedig befelé. Jó ideig eltartott ez a művelet, míg ilyen lett:




Azután letisztítottam a szeptemberben kreált kopogtatómat, amin őszi termések voltak, úgymint gesztenye, csipkebogyó, makkocska és néhány falevél. Alapjául egy fa-korong szolgált, amit a tüzelésre szánt fából vágott a férjem.



Miután gondosan lekapirgáltam róla mindent, (megmentve a gesztenyét!) jó erősen beragasztóztam a szélét. Én ragasztópisztolyt használtam ehhez a művelethez. Ilyet bármelyik barkácsáruházban beszerezhetsz és nem is nagy befektetés. Érdemes vásárolni mellé egy plusz csomag töltényt, így nem jössz zavarba ha pl. nyár derekán szeretnél valamit sürgősen kreálni, mert ezek a rudacskák hosszú ideig elállnak.




Mivel a levelek felfűzése és a ragasztás között eltelt pár nap, óvatosan kellett bánnom a levél-fűzérrel, mivel kezdett megszáradni.  Az asztalra helyeztem a fűzéremet és az alaposan beragasztózott korongomat rányomtam. Egy madzaggal összekötöttem a már kifúrt korongot és a levélfűzér drótját, ezzel is erősítve a kapcsolatukat! Ez a madzag lett az akasztója a művemnek.  A megmentett gesztenyéből orrot, néhány rózsa-bogyóból (a lehullajtott rózsa után megmaradó narancsos bogyó) szemet és szájat ragasztottam a falapra és már kész is lettem vele! Ugye milyen egyszerű volt, mégis jól mutat a fehér bejárati ajtón?



2011. november 3., csütörtök

Játék!!! Gyertek Ti is!


 Játék Kalex-nél!  Nézzétek meg Kalex blogját, játszatok Ti is!








Kattints a www.kissalexa.blogspot.com-ra, csatlakozz Te is a játékhoz! Nem mellékesen jópofa és hasznos holmikat találsz ott, többségét szabásmintával!

Iratkozz fel hozzám is rendszeres olvasónak, ha szeretnél értesülni legfrissebb bejegyzéseimről!

Ajtódísz kerestetik!

No, nem mintha nem lenne már egy aprócska kis dísz az ajtónkon. Van, de újabbra vágyom! Ennek megvalósításához ragyogó lehetőséget adott a tegnapi sétánk a gyerkőceimmel. Csodás idő volt, így fogtuk a kis kosarainkat és elindultunk... Lánykám barátnőjének átadni a szülinapi meghívót. Meg hát egy kisebb bevásárlás sem várhatott tovább, így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Megálltunk minden fánál, ahol a lomb már erőteljesen sárgult, színesedett, és hullott! Itt az Alföldön csak most kezdenek igazán színpompásak lenni a fák, ki kell használni ezt a rövid időt! Hamarosan meg is teltek a kosárkák falevelekkel, amik alapanyagul szolgálnak majd az ajtódíszhez. Addig is, míg elkészül a sajátunk, gyönyörködjünk az egyszerű és nagyszerű változatokban! Íme, ezeket gyűjtöttem.

Azt hiszem itt egyértelműen látható, hogy mű levelekből és termésekből készült, de ez bizonyos távolságból cseppet sem zavaró és rendkívüli nagy előnye, hogy jövő ősszel is elő lehet venni a szekrény mélyéről - hacsak nem vágysz másra! 


Ez egy nagyon egyszerű megoldás, a kopasz ágak-gallyak vannak koszorúvá tekerve, megspékelve néhány színes levéllel és apró terméssel. Fehér ajtón ez is mutatós lehet.



Ezen a hangsúly a nagy narancssárga masnin van, ami nekem nem igazán jön be (illetve csak kisebb változatban), de a kék bogyók nagyon helyesek a gally-koszorún.




Itt szintén apró bogyókkal "operáltak", de nagyon szép vidám színeket felhasználva. Ezáltal jókedvet visznek az ősz ködös, szomorkás hangulatába! Az egész nagyon laza, mutatós!




Ismét egy vidám koszorú! Édes kis narancsos-bordós színekben pompázó terméseket felhasználva készült, mohakoszorúra felszúrva őket. Ha mű terméseket használunk ez is elővehető több éven át!


Amint látjuk, nem csak koszorú formájú lehet az ajtódísz! Nagyon jópofa ez a kis "söprű", vidám figurákkal és néhány műlevéllel, terméssel feldíszítve. Hangulathoz illő szalag dobja fel az összképet.  Azért figyelemre méltó, hogy a háziak mennyire fontosnak tartják az évszaknak / eseménynek megfelelő dísz kihelyezését: Erős vas kampót rögzítettek az ajtóhoz, állandó felfüggesztésnek.



A következő függeszték nekem nagyon bejön hangulatos színeivel, formáival! Van itt minden: levél, tököcske, bogyó, madártoll, apró tobozok.



Ha már tobozoknál tartottunk: íme még egy szép mintája a felhasználásuknak. Termésekkel szorosan összedolgozva, ragasztva nagyszerű képet mutat! 


És egy jópofa tollas. Nem csak a falevelek, a madártollak is hullanak :), lehet gyűjtögetni őket! Toll és szőr-allergiások hátrányban!
 

És ha nincs esélyed, vagy időd a természetben barangolva terméseket gyűjtögetni, akkor itt egy színpompás megoldás: készítsd el tüllből a koszorúdat! Az évszaknak megfelelő színekből válogass, vágd fel kb 30x5 cm-es darabokra, majd sűrűn és szorosan kösd rá egy szalmakoszorúra!



Bevallom, ebbe egyből beleszerettem! Nem egy hétköznapi megoldás, de nagyon jópofa! Talán csak egy ilyen avitt vasvilla beszerzése okoz gondot!







Persze nekem falevélből készül a kis ajtódíszem, hamarosan bemutatom!
Talán ennyi elég is az őszi ajtódíszekből, hiszen pár hét és már a téli, illetve karácsonyi díszekről és dekorációkról kell majd gondoskodnunk! Rohan az idő!
Neked melyik tetszett legjobban?