Mint már írtam, nem találtam nekem és lánykámnak tetsző és megfizethető falvédőt sem a neten, sem az üzletekben, így gondoltam egy nagyot és eldöntöttem: subázok.
Mindenek előtt azt kell kitalálni, hogy mit, mekkorát és milyen
mintával szeretnénk készíteni. Első nekifutásra - most már tudom - elég
egy díszpárna is, hogy kiderüljön, bejön-e Neked ez a hobbi. Ha megvan
az ötlet, jöhet a megvalósítás. A subázás nem igényel különösebb tehetséget, átlagos kézügyességgel (és rengeteg idővel) nyugodtan hozzáfoghat bárki. Kell hozzá suba-kanava, ami egy elég kemény és nagy lyukú anyag (hasonló a gobelin anyagához, csak durvább), horgolótű és sok-sok fonál. Ennek mennyisége menet közben derül ki - legalábbis én nem tudtam a kezdetek kezdetén, hogy miből mennyit vegyek. Ja, és nem utolsó sorban kell egy mérce, amivel azonos hosszúságúra tudom szabni a fonalszálakat. Nekem leginkább egy fa vonalzóra hajazó lécem van (kb 30 cm hosszú és 4 cm széles), aminek a felső élét kissé bevésettem, mintegy sorvezetőnek, hogy könnyebb legyen szétvágnom a szálakat. A szélessége határozza meg a szálak hosszát, tehát ha kisebb szőrű subára vágysz, akkor elég pl. a 3 cm széles léc is, de arra számítanod kell, hogy minél rövidebb a szál, annál nehezebb dolgozni vele. Erre a lécre szépen egymás mellé fektetve, egyformán szorosra húzva feltekerem a fonalat, majd egy éles és vékony hegyű kisollóval felvágom, illetve levágom őket a lécről.
 |
| Szépen sorakoznak egymás mellé a szálak |
 |
| Hegyes ollóval felvágom a szálakat |
 |
| Íme a lécem és a felvágott pamutszálak |
Szóval, megvettem 2 méter kanavát, itthon leterítettem a padlóra és rárajzoltam a mintát. Mivel a kislányom ágya felett egy rózsaszín IKEA-s éjjelilámpa van, így ennek mintájára óriási virágokat képzeltem el zöld háttér előtt.
 |
| Ilyen a lámpánk |
Rajzoltam is hasonlókat, ceruzával, szabadkézzel. Ügyes rajzolók előnyben vannak, de a kanava alá helyezett sablonnal "csalhatunk" is egy kicsit, egyszerűen átmásoljuk a kívánt motívumot.
Ezután következett a szélek elszegése. Én, kezdőként elfelejtettem ezzel nyitni, így ezt még pótolnom kell, nehogy lecsússzanak a szálak! Ennek legegyszerűbb módja, hogy egy jó nagy varrótűbe fűzött fonállal elvarrjuk a duplán visszahajtott anyagot. Én, tű híján a horgolásos módszert választottam. Kicsit macerás a három rétegen áthúzni a horgolótűt és ezáltal a fonalat, de végeredményként egy stabil varrat keletkezik a láncszemekből.
 |
| A duplán visszahajtott kanavát láncöltéssel elszegem |
Ha ezzel megvagyunk jöhet az érdemi munka! A rajzra írjuk rá a színeket, illetve annak kezdőbetűjét, hogy menet közben véletlenül se tévesszük el! Ezután már csak a vonalakra kell figyelni! Fontos, hogy szép sorban haladjunk, mert könnyen kimaradhat egy-egy lyuk, ha előre elkészítünk egy motívumot.
Próbáltam fotózni, hogyan történik a szál rögzítése. Nem tudom másnak hogy esik kézre, de én mindig jobbról balra haladok, bár nem vagyok balkezes. Vagy mégis? A megfelelő színű fonalat félbe hajtom, a horgolótűt átszúrom a kanava szála alatt, de úgy, hogy a fölötte lévő lyukon vissza is dugom.
 |
| Átdugom a horgolótűt és ráakasztom a fonál-hurkot. |
Itt ráakasztom a félbehajtott fonál-hurkot, majd visszahúzom a horgolótűt. Ügyelek, hogy ne rántsam át a szálat, csak kb. 1 cm-re húzom ki a fonalat. Közben szorosan fogni kell az apró fonálszál végét, mert könnyen átszalad!
 | ||
| Csak kb 1 cm-re húzom át a fonalat. |
Ezután a hátul marad szálakat beleakasztom a horgolótű végébe és áthúzom a hurkon. Valahogy így:
 |
| Beakasztom a fonalat a horgolótűbe, ... |
 |
| ... majd áthúzom a hurkon |
Miután áthúztam a szálat szorosra húzom a hurkot...
 |
| Szorosra húzom a hurkot |
... és beigazítom a sorába.
 |
| Katonás sorban állnak a szálak |
Mint látható, én még nem készültem el teljesen a falvédővel, de amint ez megtörténik teszek fel képet a falra rögzítés mozzanatairól is. Egyébként a Lányom már most imádja, lépten-nyomon megsimogatja a kis puha (leendő) falvédőjét.
