Épül a kandalló!

Mint ígértem, jöjjön a kandalló építésének folyamata lépésről lépésre!

 

Kell egy segítség!

Ha megvan a jól működő kéményünk és van már egy szuper kandallóbetétünk is, akkor jöhet az elképzelésünknek megfelelő forma pontos kimérése, felrajzolása a meglévő burkolatra. Ha már előtte is betonos volt az aljzat, akkor elég csak a szükséges területen felszedni a parkettát, vagy járólapot. A széleknél érdemes körbe ragasztani fátyolfóliával, ezek megóvása érdekében. Nem mellékes tényező, hogy így később kevesebb dolgunk lesz a takarítással is!

Legelőször a kandalló alapját kell kibetonozni. 

10 cm-es betonalap, betonvassal megerősítve

A pontosan kimért, kizsaluzott helyre elkészítjük a 10 cm vastagságú, betonvassal megerősített alapot. Ha nincs beton alap, akkor ennél sokkal vastagabb (40-50 cm) alapozás kell.  A betonvas az alap tetejétől és széleitől legalább 6 cm távolságban kell hogy legyen! A kőműves munkákban kevésbé jártasaknak szükségük lesz egy hozzáértő segítségre is, de később láthatjátok, nem csak az alapozáshoz kell plussz kéz! Szóval, az elkészült alapot kb. 1,5-2 hétig kell locsolgatni, hogy ne száradjon ki hirtelen, mert akkor használhatatlan lesz, széttöredezik, szélei letörhetnek. 

Ezután következett a lábazat megépítése.

Ytongból készül a lábazat

A kellően kiszáradt alapra Ytongból építettük meg a lábazat keretét. Ezzel az anyaggal nagyon jó dolgozni, mivel jól szabható, nagy, tehát haladós és könnyű. A hátsó falnál is kellet keretet építeni, oda az Ytong és a fal közé üveggyapotot szabtunk be. A téglák egymáshoz rögzítése sima csemperagasztóval történt. Ezen a képen még nem látszik, csak a következőn, de a kandallóbetét elé kis párkányt is kiképeztünk Ytongból, aminek nincs különösebb funkciója, csak díszítésként szolgál. A megfelelő magasság (kb 40 cm) elérése után a keretet feltöltöttük törmelékkel, amit kellően tömörítettünk, majd kiöntöttük betonnal a keret tetejéig. Ezt ismét hosszas locsolgatás követte a teljes kiszáradásig. Viszont, amíg a száradás tartott, egy igen nehéz (és nem csak képletesen szólva, fizikailag is !)  feladattal kellett megbirkózni: a fedlap (és áthidaló) elkészítésével. Ehhez az udvaron egy sík felületre volt szükség, ahová neylont terítettünk és erre - egy előre megtervezett méretben - zsaluzatot kellett készíteni. Természetesen a füstcső helyét ki kell hagyni ráhagyással. Itt került kiöntésre betonból a fedlap 15 cm vastagságban, természetesen betonvassal a (fent leírt módon) megerősítve. Erre a fedlapra került később a fa burkolat, ami szinte megkoronázta a kandallót. Ez a fedlap készülhetett volna mészkőből, márványból is, de ezek nem költségkímélő megoldások, és nem is illett volna a pénztárcánkhoz, illetve bocsánat, az ízlésünkhöz. :)



Téglából építjük a hőtartó részt


Miután a teljes lábazat megfelelő szárazságú lett, készülhetett a hőtároló rész! Ez nagy odafigyelést igénylő munka volt, mert rossz kivitelezés esetén romba döntheti sok-sok munkánkat. Itt a falazat kisméretű tömör téglából épült, vízüvegből és samottból álló habarcs segítségével. A vízüvegből mindig csak keveset szabad a samotthoz adagolni, ki kell kísérletezni a megfelelő mennyiséget, különben használhatatlan lesz a habarcsunk. Ha túl sok a víz, azonnal megköt... Egyébként is egyszerre csak kisebb adagot érdemes bekeverni, mert olyan, mint a nagymama: szobahőmérsékleten köt.  Fontos az is, hogy a falazáskor teljesen buborékmentes legyen az anyag, amivel összeragasszuk a téglákat, különben a hő hatására megnövekszik a légbuborék és szétrepeszti a téglát. Azt meg ugye senki sem szeretné. A másik lényeges, ami látható a képeken:  a legfelső sor csak oda van "próbálva", tehát egy-egy sort előre le kell szabni, méretezni, hogy ha kész a habarcs már csak rakni kelljen, de gyorsan és pontosan!

Tömör téglából épül a hőtároló rész

Ugyanaz szemből

 Jól látható a képeken a megfelelő magasságban üveggyapottal fedett hátsó fal és kémény is. Azt előre el kell dönteni, hogy milyen magasra kívánjuk építeni a hőtárolós részt, bélelni is addig kell. A kandallóbetét helyét természetesen ki kell hagyni, mégpedig úgy, hogy mindhárom oldalról pontosan 2-2 cm-rel legyen nagyobb. Ez a hőtágulás miatt szükséges. Ha elérjük a kandallóbetét magasságát, akkor vagy kizsaluzzuk és úgy folytatjuk tovább a falazást, vagy (és mi ez utóbbit választottuk) jó előre kiöntünk betonból egy T alakú áthidalót. Előtte természetesen a helyére kell emelni az igen tetemes súlyú kandallóbetétet, majd ha a tűztér  fölött befejezzük a falazást, jöhet a még sokkal nehezebb beton fedlap helyretétele is. Nálunk ez legalább 4 emberes munka volt, lehetőleg kimondottan jó fizikumú barátok segítségét kell kérni hozzá! 

Helyén a kandallóbetét és a beton fedlap!

 Ezután kerül összeépítésre a rozsdamentes füstcső a kandallóbetéttel és a kéménnyel. Itt (is) nagyon gondosan kell eljárni, azt hiszem nem kell magyarázni, hogy miért. Nem csak a hangulat kedvéért érdemes ilyenkor egy próbagyújtást végezni, így kiderül legalább, hogy milyen a huzata az új tűzhelyünknek.

A füstcső beépítve, jöhet a felső falazat

A képeken is látható, hogy beton fedlap helyre tétele előtt (de akár utána is történhet) flexibilis csemperagasztóval lett besímítva a téglafal külseje és a lábazat.   Ezután már egy kicsit fellélegezhetünk,  már ami a munka fizikai nehézségét illeti, mert haladósabb rész következik. A mennyezetig fel kell húzni egy Ytong-falat, közbeiktatva a szellőzőrácsokat.

A szellőzőrács, itt már téglával díszítve

De erről majd a következő alkalommal mesélek!

Te belevágnál a kandalló-építésbe? Vagy már túl vagy rajta? Írd meg "élményeidet" ezzel kapcsolatban!