Végre elkészült a saját kis ajtódíszünk! Nem mintha nehéz munka lett volna, csak mindig közbe jött valami. Ugye ismerős a helyzet? Mondhatni az utolsó pillanatban lett kész, mert a levelek már kezdtek megszáradni. Ha pedig megszáradnak, akkor egyszerűen szétmorzsolódnak, mielőtt bármit is kezdhetnék velük. Íme:
Ő a mi kis "vigyori" vendégfogadónk. Tudom, nem nagy valami, elég egyszerűcske, de a miénk! :) És most elmesélem, hogyan készült!
Először is, mint már említettem a gyerkőceimmel gyűjtöttünk sok-sok, szebbnél szebb levelet a múlt heti őszi sétánkon. Ezután kerítettem egy drótot, kör alakúra hajlítottam és elkezdtem rá felfűzni őket szép sorban. Ügyeltem, hogy mindegyik színével felfelé legyen, a szára pedig befelé. Jó ideig eltartott ez a művelet, míg ilyen lett:
Azután letisztítottam a szeptemberben kreált kopogtatómat, amin őszi termések voltak, úgymint gesztenye, csipkebogyó, makkocska és néhány falevél. Alapjául egy fa-korong szolgált, amit a tüzelésre szánt fából vágott a férjem.
Miután gondosan lekapirgáltam róla mindent, (megmentve a gesztenyét!) jó erősen beragasztóztam a szélét. Én ragasztópisztolyt használtam ehhez a művelethez. Ilyet bármelyik barkácsáruházban beszerezhetsz és nem is nagy befektetés. Érdemes vásárolni mellé egy plusz csomag töltényt, így nem jössz zavarba ha pl. nyár derekán szeretnél valamit sürgősen kreálni, mert ezek a rudacskák hosszú ideig elállnak.
Mivel a levelek felfűzése és a ragasztás között eltelt pár nap, óvatosan kellett bánnom a levél-fűzérrel, mivel kezdett megszáradni. Az asztalra helyeztem a fűzéremet és az alaposan beragasztózott korongomat rányomtam. Egy madzaggal összekötöttem a már kifúrt korongot és a levélfűzér drótját, ezzel is erősítve a kapcsolatukat! Ez a madzag lett az akasztója a művemnek. A megmentett gesztenyéből orrot, néhány rózsa-bogyóból (a lehullajtott rózsa után megmaradó narancsos bogyó) szemet és szájat ragasztottam a falapra és már kész is lettem vele! Ugye milyen egyszerű volt, mégis jól mutat a fehér bejárati ajtón?
Szeretem az otthonom, mert barátságos, világos, tágas, saját ízlésünk szerint el- és berendezett. Persze mindig akad szépíteni való! Most, hogy a megszokottól többet tartózkodom otthon, megpróbálom hasznossá tenni magam, kilépni a mosás-főzés-takarítás bűvköréből. Gyertek velem, ötleteljünk együtt!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajtódísz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ajtódísz. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 8., kedd
2011. november 3., csütörtök
Ajtódísz kerestetik!
No, nem mintha nem lenne már egy aprócska kis dísz az ajtónkon. Van, de újabbra vágyom! Ennek megvalósításához ragyogó lehetőséget adott a tegnapi sétánk a gyerkőceimmel. Csodás idő volt, így fogtuk a kis kosarainkat és elindultunk... Lánykám barátnőjének átadni a szülinapi meghívót. Meg hát egy kisebb bevásárlás sem várhatott tovább, így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Megálltunk minden fánál, ahol a lomb már erőteljesen sárgult, színesedett, és hullott! Itt az Alföldön csak most kezdenek igazán színpompásak lenni a fák, ki kell használni ezt a rövid időt! Hamarosan meg is teltek a kosárkák falevelekkel, amik alapanyagul szolgálnak majd az ajtódíszhez. Addig is, míg elkészül a sajátunk, gyönyörködjünk az egyszerű és nagyszerű változatokban! Íme, ezeket gyűjtöttem.
Azt hiszem itt egyértelműen látható, hogy mű levelekből és termésekből készült, de ez bizonyos távolságból cseppet sem zavaró és rendkívüli nagy előnye, hogy jövő ősszel is elő lehet venni a szekrény mélyéről - hacsak nem vágysz másra!
Ez egy nagyon egyszerű megoldás, a kopasz ágak-gallyak vannak koszorúvá tekerve, megspékelve néhány színes levéllel és apró terméssel. Fehér ajtón ez is mutatós lehet.
Ezen a hangsúly a nagy narancssárga masnin van, ami nekem nem igazán jön be (illetve csak kisebb változatban), de a kék bogyók nagyon helyesek a gally-koszorún.
Itt szintén apró bogyókkal "operáltak", de nagyon szép vidám színeket felhasználva. Ezáltal jókedvet visznek az ősz ködös, szomorkás hangulatába! Az egész nagyon laza, mutatós!
Ismét egy vidám koszorú! Édes kis narancsos-bordós színekben pompázó terméseket felhasználva készült, mohakoszorúra felszúrva őket. Ha mű terméseket használunk ez is elővehető több éven át!
Amint látjuk, nem csak koszorú formájú lehet az ajtódísz! Nagyon jópofa ez a kis "söprű", vidám figurákkal és néhány műlevéllel, terméssel feldíszítve. Hangulathoz illő szalag dobja fel az összképet. Azért figyelemre méltó, hogy a háziak mennyire fontosnak tartják az évszaknak / eseménynek megfelelő dísz kihelyezését: Erős vas kampót rögzítettek az ajtóhoz, állandó felfüggesztésnek.
A következő függeszték nekem nagyon bejön hangulatos színeivel, formáival! Van itt minden: levél, tököcske, bogyó, madártoll, apró tobozok.
Ha már tobozoknál tartottunk: íme még egy szép mintája a felhasználásuknak. Termésekkel szorosan összedolgozva, ragasztva nagyszerű képet mutat!
És egy jópofa tollas. Nem csak a falevelek, a madártollak is hullanak :), lehet gyűjtögetni őket! Toll és szőr-allergiások hátrányban!
És ha nincs esélyed, vagy időd a természetben barangolva terméseket gyűjtögetni, akkor itt egy színpompás megoldás: készítsd el tüllből a koszorúdat! Az évszaknak megfelelő színekből válogass, vágd fel kb 30x5 cm-es darabokra, majd sűrűn és szorosan kösd rá egy szalmakoszorúra!
Bevallom, ebbe egyből beleszerettem! Nem egy hétköznapi megoldás, de nagyon jópofa! Talán csak egy ilyen avitt vasvilla beszerzése okoz gondot!
Persze nekem falevélből készül a kis ajtódíszem, hamarosan bemutatom!
Talán ennyi elég is az őszi ajtódíszekből, hiszen pár hét és már a téli, illetve karácsonyi díszekről és dekorációkról kell majd gondoskodnunk! Rohan az idő!
Neked melyik tetszett legjobban?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)










