Ő a mi kis "vigyori" vendégfogadónk. Tudom, nem nagy valami, elég egyszerűcske, de a miénk! :) És most elmesélem, hogyan készült!
Először is, mint már említettem a gyerkőceimmel gyűjtöttünk sok-sok, szebbnél szebb levelet a múlt heti őszi sétánkon. Ezután kerítettem egy drótot, kör alakúra hajlítottam és elkezdtem rá felfűzni őket szép sorban. Ügyeltem, hogy mindegyik színével felfelé legyen, a szára pedig befelé. Jó ideig eltartott ez a művelet, míg ilyen lett:
Azután letisztítottam a szeptemberben kreált kopogtatómat, amin őszi termések voltak, úgymint gesztenye, csipkebogyó, makkocska és néhány falevél. Alapjául egy fa-korong szolgált, amit a tüzelésre szánt fából vágott a férjem.
Miután gondosan lekapirgáltam róla mindent, (megmentve a gesztenyét!) jó erősen beragasztóztam a szélét. Én ragasztópisztolyt használtam ehhez a művelethez. Ilyet bármelyik barkácsáruházban beszerezhetsz és nem is nagy befektetés. Érdemes vásárolni mellé egy plusz csomag töltényt, így nem jössz zavarba ha pl. nyár derekán szeretnél valamit sürgősen kreálni, mert ezek a rudacskák hosszú ideig elállnak.
Mivel a levelek felfűzése és a ragasztás között eltelt pár nap, óvatosan kellett bánnom a levél-fűzérrel, mivel kezdett megszáradni. Az asztalra helyeztem a fűzéremet és az alaposan beragasztózott korongomat rányomtam. Egy madzaggal összekötöttem a már kifúrt korongot és a levélfűzér drótját, ezzel is erősítve a kapcsolatukat! Ez a madzag lett az akasztója a művemnek. A megmentett gesztenyéből orrot, néhány rózsa-bogyóból (a lehullajtott rózsa után megmaradó narancsos bogyó) szemet és szájat ragasztottam a falapra és már kész is lettem vele! Ugye milyen egyszerű volt, mégis jól mutat a fehér bejárati ajtón?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése